A baleset meghatározása
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. § 1/A. pontja szerint baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetve halált okoz. A definíció valamennyi eleme fontos a baleset tényének megállapításakor.
Mi minősül munkabalesetnek?
Az Mvt. 87. § 3. pontja szerint munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől, időpontjától és a sérült munkavállaló közrehatásának mértékétől függetlenül.
A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során éri.
Még ha a munkáltató minden szabályt be is tart és biztosítja a munkavégzéshez szükséges feltételeket, figyelembe veszi a munkavédelmi és a tűzvédelmi előírásokat, illetve rendszeresen, szakemberrel ellenőrizteti a munkaterületeket, gépeket és a munkavégzés körülményeit, balesetek akkor is előfordulhatnak. A sérültnek, illetve a balesetet észlelő személynek kötelessége a balesetet haladéktalanul jelenteni a munkát közvetlenül irányító személynek, a munkáltatónak pedig kötelessége megállapítani, hogy munkabalesetnek tekinti-e, és a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul kivizsgálni.
A munkaképtelenséggel járó munkabaleset kivizsgálásának eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzíteni (Mvt. 64. § (4)).
A munkabaleset kivizsgálása munkabiztonsági szaktevékenység (Mvt. 65. § (2)), a súlyos munkabaleset kivizsgálása pedig munkaegészségügyi és munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül (Mvt. 65. § (3)), ezért csak megfelelő szakképesítéssel rendelkező szakember végezheti (Mvt. 8. §). A baleset kivizsgálását az esemény bekövetkezése után haladéktalanul meg kell kezdeni.
A késedelmes kivizsgálás nehezíti a baleset körülményeinek rekonstruálását, valamint a helyszín megváltozása lehetetlenné teheti az összes veszélyforrás, köztük a balesetet előidéző okok felismerését. Emiatt pedig nehezebb megszüntetni ezeket az okokat annak érdekében, hogy hasonló baleset a későbbiekben ne fordulhasson elő.
Vállalom a munkabalesetek kivizsgálását és a jegyzőkönyv szakszerű elkészítését.
Kérje személyre szabott ajánlatomat
Munkabalesetek bejelentése, kivizsgálása, nyilvántartása
Az Mvt. 64. § (1) bekezdése szerint azt a munkabalesetet, amely esetében a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes, be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni. A munkáltatónak kötelessége a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul kivizsgálni, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben rögzíteni (Mvt. 64. § (4)). A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell, ennek módját és a dokumentálás rendjét a munkáltatónak kell meghatároznia (Mvt. 64. § (1a)). A munkabaleset bekövetkezésétől számított három év után a munkáltató a törvény alapján már nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni (Mvt. 67. §).
A munkabaleset kivizsgálása munkabiztonsági szaktevékenység (Mvt. 65. § (2)), a súlyos munkabaleset kivizsgálása munkaegészségügyi és munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül (Mvt. 65. § (3)).
A sérült, illetve a balesetet észlelő személy köteles a balesetet haladéktalanul jelenteni a munkát közvetlenül irányító személynek. Ha a sérült ezt neki felróható okból elmulasztja, a munkáltatói kivizsgálás során őt terheli annak bizonyítása, hogy a baleset a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben történt (Mvt. 66. § (1)). A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről értesíteni kell a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozóját (Mvt. 66. § (2)). Ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását sérelmezi, vagy vitatja a sérülés súlyosságával kapcsolatos munkáltatói megállapítást, az Mvt. 1. melléklete szerinti bejelentőlapon a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz, vagyis a kormányhivatalhoz fordulhat (Mvt. 68. § (1)).
A munkaképtelenséggel nem járó balesetek és a kvázi balesetek
A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell (Mvt. 64. § (1a)).
Azoknak az eseményeknek, amelyek személyi sérülést nem okoztak, de anyagi kárt vagy termeléskiesést jelentettek, vagyis az úgynevezett kvázi baleseteknek a kivizsgálását az Mvt. nem írja elő, de érdemes ezeket is megvizsgálni, mert a súlyosabb balesetek megelőzéséhez adnak információt.
A munkabaleset bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartásba vétele a munkáltató feladata (Mvt. 64. § (2)), a kivizsgálást munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személlyel végezheti vagy végeztetheti (Mvt. 8. § (2)).
A munkáltatónak lehetővé kell tennie, hogy a munkavédelmi képviselő részt vegyen a munkabaleset körülményeinek kivizsgálásában (Mvt. 66. § (3)). A kivizsgálás megkezdéséről a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosát tájékoztatni kell, és az orvos dönt arról, hogy közreműködik-e, súlyos munkabaleset esetén pedig részt kell vennie a kivizsgálásban (Mvt. 64. § (4a) és (4b)). A tudomására jutott súlyos munkabalesetet a munkavédelmi hatóság is köteles kivizsgálni, kivéve a közúti közlekedéssel kapcsolatos munkabalesetet, ez azonban nem érinti a munkáltató felelősségét (Mvt. 84. § (2)).
A munkavédelmi hatóság elrendelheti a munkabaleset bejelentését vagy kivizsgálását, ha azt elmulasztották vagy nem a jogszabályban foglaltaknak megfelelően végezték, és a balesetet munkabalesetnek minősítheti, ha a munkáltató azt jogszabályba ütköző módon nem tekinti munkabalesetnek (Mvt. 84. § (1) i)).
A baleset kivizsgálását az esemény bekövetkezése után haladéktalanul meg kell kezdeni. A késedelmes kivizsgálás a baleset körülményeinek rekonstruálását nehezíti, esetleg a helyszín megváltozása lehetetlenné teszi az összes veszélyforrás, köztük a balesetet közvetlenül előidéző okok felismerését, így a hasonló baleset megelőzése érdekében azok megszüntetését is.
A három munkanapot meghaladó munkaképtelenséggel járó munkabaleseteket a munkáltató munkabaleseti nyilvántartásába (munkabaleseti napló) kell bevezetni (Mvt. 64/A. § (1)).
A munkaképtelenséggel járó munkabalesetet ki kell vizsgálni, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzíteni (Mvt. 64. § (4)).
A balesetet mindig a helyszínen kell kivizsgálni, a szóbeli tájékozódás nem elég. A kivizsgálás megállapításait olyan részletesen kell rögzíteni, többek között a tanúk meghallgatásáról készült jegyzőkönyvvel, helyszínrajzzal és fényképpel, hogy az alkalmas legyen a baleset okainak felderítésére és vita esetén a tényállás tisztázására (5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 6. § (1)).
A kivizsgálás során fel kell tárni a kiváltó és közreható tárgyi, szervezési és személyi okokat, és ezek alapján intézkedéseket kell tenni a hasonló balesetek megelőzésére (Mvt. 65. § (1)). Az adatokat a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján közzétett munkabaleseti jegyzőkönyv minta szerint kell rögzíteni, a jegyzőkönyvet minden sérültről külön kell kiállítani (5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 8. §).
A jegyzőkönyv megküldése. A munkáltató a jegyzőkönyvet a kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig köteles megküldeni többek között a sérültnek, halála esetén a hozzátartozójának, a halált vagy három munkanapot meghaladó munkaképtelenséget okozó munkabalesetről a baleset helyszíne szerint illetékes munkavédelmi hatóságnak, valamint a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró kormányhivatalnak. Súlyos munkabaleset esetén ez a határidő indokolt esetben 30 nappal meghosszabbítható (5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 9. §).
A munkabalesetek bejelentéséről bővebben az Adósziget összefoglalójában olvashat.
A munkabaleseti nyilvántartás az Mvt. 64/A. § (2) bekezdése szerint a következő adatokat tartalmazza.
- a munkabaleset minden évben 1-es sorszámmal kezdődő számát
- a sérült munkakörét
- a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét és rövid tényállását
- a sérült ellátására tett intézkedést
- annak tényét, hogy a sérült folytatta-e a munkáját
- a sérült nevét, születési nevét, anyja nevét, TAJ-számát, születési helyét és idejét, nemét, állampolgárságát és lakóhelyét
- a munkáltató adószámát, ennek hiányában adóazonosító jelét
A nyilvántartásban szereplő adatokat a munkáltató öt évig megőrzi (Mvt. 64/A. § (4)).
Munkabaleset esetén a következőkről kell intézkedni.
- a sérült(ek) egészségügyi, orvosi ellátásáról, értesíteni kell a munkahelyi vezetőt
- a kivizsgálás érdekében gondoskodni kell a baleset helyszínének biztosításáról, változatlan állapotban való megőrzéséről
- súlyos munkabaleset esetén a munkavédelmi hatóságot azonnal értesíteni kell (Mvt. 64. § (5)), vagyis a balesetet haladéktalanul, például telefonon, e-mailben vagy személyesen be kell jelenteni a baleset helyszíne szerint illetékes kormányhivatalnak mint munkavédelmi hatóságnak, a baleseti helyszínt pedig a mentést követően a hatóság megérkezéséig balesetkori állapotában meg kell őrizni (5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet 7. § (1) és (3))
Az Mvt. 87. § 3/B. pontja szerint súlyos az a munkabaleset, amely a sérült halálát, ideértve azt is, ha a sérült a baleset bekövetkezésétől számított egy éven belül orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben vesztette életét, továbbá magzata vagy újszülöttje halálát, önálló életvezetését gátló maradandó károsodását, valamely érzékszerv, érzékelőképesség, illetve a reprodukciós képesség elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását, orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését, ennél súlyosabb csonkulást, illetve beszélőképesség elvesztését, feltűnő eltorzulást, bénulást vagy elmezavart okozta.
Ami nem munkabaleset
Az Mvt. 87. § 3. pontja szerint nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a munkavállalót a lakásáról vagy szállásáról a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására vagy szállására menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját tulajdonában álló, bérleti vagy más szerződés alapján, továbbá egyéb megállapodás alapján biztosított járművel történt. Nem munkabaleset az a baleset sem, amely a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény szerint tanulóbalesetnek minősül.
Üzemi baleset
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 52. § (1) bekezdése szerint üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri.
Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri (Ebtv. 52. § (1)). Ez utóbbiak közül az számít üzeminek, amely a keresőképtelenség, a rokkantság, az egészségkárosodás mértéke vagy a rehabilitálhatóság elbírálására elrendelt, illetve a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen való megjelenéssel összefüggésben éri a biztosítottat (Ebtv. 52. § (2)).
Nem üzemi balesetek
Az Ebtv. 53. § (1) bekezdése szerint nem üzemi baleset az a baleset, amely részben vagy egészben a sérült alkohol vagy kábítószer általi, igazolt befolyásoltsága miatt következett be, amely munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat vagy munkahelyi rendbontás során történt, amely a lakásról (szállásról) munkába, illetve a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt, továbbá a duális képzésben szakképzési munkaszerződéssel foglalkoztatott személynek a lakása (szállása) és a szakképző intézmény által felügyelt szakirányú oktatás helyszíne közötti úton bekövetkezett balesete. Az 53. § (2) bekezdése szerint aki a sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetve a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult.
Úti baleset mint üzemi baleset
Az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerint üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (úti baleset).
Az úti balesetek vonatkozásában elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a dolgozó nem tért-e el indokolatlanul a munkahely és a lakása közötti legrövidebb útvonaltól, illetve nem szakította-e meg indokolatlanul az utazását, mert az ilyenkor bekövetkezett baleset nem üzemi (Ebtv. 53. § (1) c)).