A tűzoltó készülék egy olyan, tűzoltó anyagot tartalmazó készülék, amelyből a tűzoltó anyagot a belső nyomás hatására irányíthatóan a tűzre lehet lövellni.

Az 54/2014. (XII. 5.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat 204. §-a szerint tűzoltó készüléket kell készenlétben tartani az alábbiaknál:

  • az önálló rendeltetési egységekben legalább szintenként,
  • ahol e rendelet előírja és
  •  jogszabályban meghatározott esetekben.

 

A legfontosabb tudnivalók

A létesítmény üzemeltetője felel azért, hogy a létesítmény területén megfelelő számú és típusú kézi tűzoltó készülék legyen.

A tűzvédelemhez kapcsolódó két legalapvetőbb jogszabály a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény, valamint az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet (OTSZ), melyek rendelkeznek tűzoltó készülék terén is.

A tűzvédelemhez alapvetően hozzátartozik a megelőző tűzvédelem fogalma, mely többek között magában foglalja a tüzek keletkezésének megelőzését, továbbterjedésének megakadályozását, az ezekre vonatkozó hatósági előírások rendszerét.

A technológiák folyamatos fejlődése révén a tűzvédelemben is számos hatékony technikai megoldás van jelen, ilyen például a sprinklerrendszer és a különféle tűzjelző berendezések, a legismertebbek azonban a különböző típusú tűzoltó készülékek, ezen belül is a klasszikus porral oltók. Ezenkívül a szén-dioxiddal oltó és a habbal oltó készülékeket lehet megtalálni számos létesítményben.

A régi időkben legkedveltebb tűzoltó készülék a halonnal oltó volt, melyet főképp elektronikai cikkeket előállító üzemekben, számítógépközpontokban, illetve vezérlőtermekben alkalmaztak. Súlyos ózonréteg-károsító hatásuk miatt ezeket azonban 2004-ben betiltották, napjainkban már csak repülőgépek tűzvédelmére használják.

A kézi tűzoltó készülék kiválasztásának fő szempontjai:

A hatályos előírások nagy szabadságot biztosítanak a szakmai mérlegeléshez a készüléktípus kiválasztásában, s egyúttal a megnövekedett készülékválaszték is lehetővé teszi a leginkább megfelelő készülék kiválasztását.

Amit mérlegelni kell:

  • Jogszabály, nemzeti szabvány előírásai.
  • Milyen tűzosztályú (A, B, C, D, F) anyag oltására lehet számítani a védendő területen.
  • Milyen körülmények között kell használni a készüléket (pl. szabadtéren, villamos feszültség alatti környezetben stb.).
  • A készülék oltóképessége, azaz mekkora vizsgálati tűz oltására alkalmas.
  • Az oltási hatékonyság és a tömeg viszonya. (Oltási terület és a készülék tömegének viszonya.)
  • A védendő tér tűzterhelése.
  • A felügyelet jellege a védendő térnél.
  • A készülék súlya.
  • A járulékos károkozás minimalizálása.
  • A készülék minősége, megbízhatósága.
  • Az ellenőrzési, javítási feltételek.
  • A beszerzési, ellenőrzési, javítási költségek.
  • Egységesítési igények.

Korlátozott a tűzoltó készülék kiválasztásának lehetősége akkor, ha jogszabály, nemzeti szabvány vagy a tűzvédelmi hatóság konkrétan előírja az alkalmazandó készülék típusát, nagyságát vagy oltási teljesítményét. A korábbi időszakban általában konkrét készülékfajtát írtak elő, az újabb szabályozásokban általában már az oltási teljesítményt határozták meg.

A különböző típusú tüzek oltására különböző típusú tűzoltó készülékek alkalmasak.

Az éghető anyagok tulajdonságai alapján az egyes tűzosztályok az alábbiak:

  • A tűzosztály: Szilárd szerves anyagok tüze
  • B tűzosztály: Folyékony vagy cseppfolyósodó szilárd anyagok tüze
  • C tűzosztály: Éghető gázok tüze
  • D tűzosztály: Fémek tüze
  • F tűzosztály: Olajok és zsírok tüzei

 

A tűzoltó készülékek típusai:

  • Porral oltó készülék: A legelterjedtebb kiszerelés a 6 kg-os készülék. Felhasználását tekintve A, B és C osztályú tüzek oltására alkalmas.
  • Szén-dioxiddal oltó készülék: A legelterjedtebb kiszerelés a 2 kg-os készülék. Felhasználását tekintve általában B tűzosztály tüzei, illetve elektromos tüzek oltására alkalmas, hisz nem okoz károkat a berendezésben, a porral oltó ezzel szemben teljesen működésképtelenné teszi az adott berendezést.
  • Habbal oltó készülék: Többnyire a 6 literes kiszerelés az elterjedt. Általában A és B osztályú tüzek oltására alkalmas, viszont létezik olyan oltóteljesítményű készülék, mely használható az F osztályú tüzek oltására is.

Tűzoltó készülék megjelölése

Az elhelyezett tűzoltó készülékeket tűzvédelmi biztonsági jellel kell megjelölni. A jelek kialakításánál az MSZ EN ISO 7010 szabvány vagy a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről szóló 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet alkalmazható, ez utóbbi a Tanács 92/58/EGK irányelvét ülteti át. A lényeg, hogy a jelölés megfeleljen a műszaki követelménynek, amely lehet szabvány vagy tűzvédelmi műszaki irányelv (TvMI).

 

Tűzoltó készülék elhelyezése

A tűzoltó készülékek szabályos elhelyezéséről az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) rendelkezik, melynek 149. §-a szerint:

A tűzvédelmi eszközök helyét jelző biztonsági jeleket az eszköz, felszerelés felett padlósíktól mérve legalább 1,8 méter, legfeljebb 2,5 méter magasságban kell elhelyezni úgy, hogy azok könnyen felismerhetőek legyenek.

A tűzoltó készülékeket tehát a jogszabályban előírt helyre és módon kell felerősíteni. Az elhelyezésnél ügyelni kell arra, hogy a készülék jól látható helyen legyen, vagy amennyiben ez nem lehetséges, a hozzá tartozó piktogram legyen szem előtt.

Az OTSZ 204. § (6) bekezdése szerint a tűzoltó készüléket jól láthatóan, könnyen hozzáférhetően, úgy kell elhelyezni, hogy a legkedvezőtlenebb helyen keletkező tűz oltására a legrövidebb idő alatt felhasználható legyen, és állandóan használható, üzemképes állapotban kell tartani.

Tűzoltó készülékek üzemeltetői ellenőrzése

Az OTSZ 248. § (1) bekezdés a) pontja szerint az üzemeltető köteles az érintett műszaki megoldás üzemeltetői ellenőrzéséről, időszakos felülvizsgálatáról és karbantartásáról a 18. mellékletben foglalt 1. táblázatban meghatározott módon és gyakorisággal, valamint a javításáról szükség szerint gondoskodni.

A 18. melléklet 1. táblázata a tűzoltó készülékre a következőket írja elő.

  • Üzemeltetői ellenőrzés 3 havonta, egy hét eltéréssel, tűzvédelmi üzemeltetési naplóban dokumentálva.
  • Időszakos felülvizsgálat tekintetében nincs követelmény.
  • Karbantartás a készülék gyártási szabványa szerinti alapkarbantartási ciklusban, továbbá 5 évente és 10 évente, tűzvédelmi üzemeltetési naplóban dokumentálva.

Az üzemeltetői ellenőrzés az OTSZ 249. § (2) bekezdése szerint szemrevételezéssel történik. Ennek keretében meg kell győződni arról, hogy a készülék a kijelölt helyén van, sértetlen, észlelhető és hozzáférhető, a jelölései és feliratai észlelhetők és helyesek, az állapotjelzője a megfelelő értéket mutatja, és nincs rajta olyan szennyeződés vagy környezeti hatás, amely a működését kedvezőtlenül befolyásolja.

Az OTSZ 252. § (3) bekezdése alapján az üzemeltetői ellenőrzést végző személynek rendelkeznie kell az ellenőrzés végrehajtásához szükséges ismeretekkel és az üzemeltető által kiállított, erre vonatkozó írásbeli meghatalmazással. Az OTSZ 248. § (4) bekezdése szerint az ellenőrzést, a karbantartást és a javítást el kell végezni, és annak eredményét papír alapon vagy elektronikusan írásban dokumentálni kell.

Tűzoltó készülék karbantartása

A tűzoltó készülék karbantartását csak érvényes tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező karbantartó személy végezheti. Ezt a tűzvédelmi szakvizsgára kötelezett foglalkozási ágakról, munkakörökről, a tűzvédelmi szakvizsgával összefüggő oktatásszervezésről és a tűzvédelmi szakvizsga részletes szabályairól szóló 45/2011. (XII. 7.) BM rendelet 1. § (1) bekezdése írja elő, a rendelet 1. mellékletének 7. pontja pedig a tűzoltó készülékek karbantartását végzőket sorolja a szakvizsgához kötött foglalkozási ágak közé.

Az OTSZ fogalommeghatározásai szerint a munkát tűzoltó készülék karbantartó szervezet végzi, amely karbantartó műhelyt tart fenn, vagy tűzoltó készülék felülvizsgáló, amely műhelyt nem tart fenn, és az OKF azonosító jelét a karbantartó szervezettől kapja.

A tűzoltó készülékek karbantartása több lépcsőben valósul meg. Az első lépcső az alapkarbantartás, amelynek ciklusideje a készülék gyártási szabványától függ. Az MSZ EN 3 és az MSZ EN 1866 szabványsorozat alapján gyártott készülékeknél, valamint az MSZ 1040 szabványsorozat alapján gyártott szén-dioxiddal oltó készüléknél 12 hónap. Az MSZ 1040 szabványsorozat alapján gyártott többi készüléknél, tehát a szén-dioxiddal oltó kivételével, 6 hónap. Az alapkarbantartás során a megfelelő szakvizsgával rendelkező személy szemrevételezéssel átvizsgálja a készüléket, az alábbi szempontokból:

  • megvizsgálja, nincs-e a készüléken korrózió, repedés
  • ellenőrzi, megfelelő tartományban van-e a készülék nyomása
  • ellenőrzi, megvan-e a készüléken a plomba, csapszeg
  • ellenőrzi a készülék gyártási évét és hogy milyen jellegű karbantartás esedékes
  • megtisztítja a készüléket a portól, kosztól
  • átforgatja a készüléket annak érdekében, hogy ne tapadjon le a benne lévő por.

A következő lépcsőfok az ún. középkarbantartás, amely az OTSZ 18. melléklete szerinti 5 éves ciklusidőhöz igazodik, tehát a tűzoltó készülék 5 és 15 éves korában esedékes. Ekkor már a készülék karbantartó műhelybe kerül elszállításra, ahol az alapkarbantartás lépésein túl:

  • szétszerelik a készüléket és minden darabját megtisztítják
  • kiöntik a port a készülékből, tükrözéssel átvizsgálják a palack belsejét, majd visszatöltik
  • összeszerelés után újra nyomás alá helyezik a készüléket
  • megtisztítják a készüléket.

Fontos, hogy a középkarbantartás után a készüléket csak egy-két nap múlva lehet visszaszállítani a helyére.

Az OTSZ 18. melléklete szerinti 10 éves ciklusidőhöz igazodik a teljes körű karbantartás, amelyhez a készüléket szintén karbantartó műhelybe kell szállítani. A középkarbantartás lépésein túl itt már a palackon és minden nyomás alatt lévő alkatrészén nyomáspróbát kell lefuttatni.

A karbantartási ciklusidőket tehát az OTSZ 18. melléklete határozza meg. A készülék élettartamára vonatkozó korlátot a gyártói előírás és a vonatkozó szabvány tartalmazza, ezeket az OTSZ 248. § (5) bekezdése alapján a karbantartás során figyelembe kell venni. A gyakorlatban a szén-dioxiddal oltó készülék és a hajtóanyagpalack kivételével a tűzoltó készülékek és alkatrészeik élettartama 20 év, ennek elérésekor a készüléket selejtezni kell.

A szén-dioxiddal oltó készülék alapkarbantartása 12 havonta esedékes, ennek része a töltet tömegének ellenőrzése is. A palack nyomáspróbáját a gyártói előírás és a vonatkozó szabvány szerinti ciklusban, a gyakorlatban 10 évente kell elvégezni. Ezek a készülékek nem feltétlenül avulnak el 20 éves korukra.

Gyakori kérdések a tűzoltó készülékekről

Milyen gyakran kell ellenőrizni a tűzoltó készüléket?

Az üzemeltetőnek 3 havonta üzemeltetői ellenőrzést kell végeznie vagy végeztetnie, és azt a tűzvédelmi üzemeltetési naplóban dokumentálnia kell. Ez szemrevételezéses ellenőrzés, nem igényel tűzvédelmi szakvizsgát, de az üzemeltető írásbeli meghatalmazása szükséges hozzá. Az előírás alapja az OTSZ 248. §-a, 249. §-a és 18. melléklete.

Ki végezheti a tűzoltó készülék karbantartását?

Kizárólag érvényes tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező karbantartó személy, a 45/2011. (XII. 7.) BM rendelet 1. § (1) bekezdése és 1. mellékletének 7. pontja alapján. A munkát karbantartó műhelyt fenntartó karbantartó szervezet vagy tűzoltó készülék felülvizsgáló végzi.

Mikor esedékes a tűzoltó készülék alapkarbantartása?

A ma használt, MSZ EN 3 és MSZ EN 1866 szabványsorozat szerint gyártott készülékeknél, valamint a szén-dioxiddal oltóknál 12 havonta. Az MSZ 1040 szabványsorozat szerint gyártott, nem szén-dioxiddal oltó készülékeknél 6 havonta. A ciklusidőket az OTSZ 18. mellékletének 1. táblázata rögzíti.

Van-e a tűzoltó készüléknek időszakos felülvizsgálata?

Nincs. Az OTSZ 18. mellékletének 1. táblázata a tűzoltó készüléknél az időszakos felülvizsgálat oszlopában azt rögzíti, hogy nincs követelmény. A készülék üzemképességéről az üzemeltetői ellenőrzés és a karbantartás gondoskodik. A köznyelvben felülvizsgálatnak nevezett szolgáltatás valójában a karbantartás.

Hány tűzoltó készüléket kell elhelyezni?

Az OTSZ 204. § (3) bekezdése szerint az önálló rendeltetési egységekben legalább szintenként kell tűzoltó készüléket készenlétben tartani, továbbá ott, ahol az OTSZ vagy más jogszabály előírja. Az oltásteljesítményhez tartozó oltóanyag-egység mennyiségeket és a készenlétben tartás eseteit az OTSZ 16. mellékletének 1. és 2. táblázata tartalmazza. A tényleges darabszám a tevékenységtől, a tárolt anyagoktól és az alapterülettől függ, ezért helyszíni felmérés alapján határozható meg.

Milyen magasra kell tenni a tűzoltó készülék jelzését?

Az OTSZ 149. §-a szerint a tűzvédelmi eszközök helyét jelző biztonsági jeleket az eszköz felett, padlósíktól mérve legalább 1,8 méter és legfeljebb 2,5 méter magasságban kell elhelyezni, úgy hogy könnyen felismerhetők legyenek.

Mi történik, ha elmarad a karbantartás?

A tűzvédelmi bírságról szóló 259/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet 1. melléklete külön bírságtételt rendel ezekhez a mulasztásokhoz. A tűzoltó készülék készenlétben tartásának hiánya 20 000 és 50 000 forint közötti, az alapkarbantartás elmulasztása 10 000 és 20 000 forint közötti, a közép- vagy teljes körű karbantartás elmulasztása 20 000 és 30 000 forint közötti bírsággal jár. Több szabályszegés esetén az összegek összeadódnak. A tűzvédelmi bírság oldalon a többi bírságtétel is megtalálható. A határidők figyelése az üzemeltető felelőssége, ezt a folyamatos munkavédelmi és tűzvédelmi megbízás keretében átvállalom.

Tűzoltó készülék használata

Kérje személyre szabott ajánlatomat